Kisszámú magyarnak is jut támogatás

Erősd egyike Kovászna megye azon településeinek, ahol a magyarság aránya 30 százalék alatt van. Székelyföld határán azonban elszánt a magyarság: bíznak a jövőben.

Erősd egyike Kovászna megye azon településeinek, ahol a magyarság aránya 30 százalék alatt van. Székelyföld határán azonban elszánt a magyarság: bíznak a jövőben.

Erősdön, május 13-án, vasárnap hármas ünnepre került sor, amit a helyiek hálaadásnak, emlékjelavatásnak, illetve a találkozás ünnepének hívnak. A rendezvény a helyi magyar közösség közös ünnepe, így természetes, hogy helyszínéül a református templomot választották.

A 17. századból származó épületet nemrég a megyei tanács támogatásával felújították: nem csak új mészréteget kapott, hanem modern, az ingatlan stílusához mégis hibátlanul illeszkedő ablakok is kerültek az épületre, amelynek mostoha múltjáról csak a mennyezet néhány kazettája tanúskodik. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntőjében elmondta, a település további segítségre is számíthat. „A székely szolidaritás jegyében Erősdön, valamint az összes olyan településen, ahol a magyarság számaránya nem éri el a 30 százalékot, kiemelten, program keretben fogjuk támogatni a történelmi egyházakat. Ezen felül támogatást biztosítunk azoknak az egyházak mellett működő intézményéknek is, amelyek gyerekekkel foglalkoznak tanítás után, vagy bármilyen más tevékenységet szerveznek magyar fiataloknak”.

Az erősdi református templom egy megyezászlóval is gazdagodott, amelyet Ráduly – Baka Zsuzsanna lelkész vett át. Az igehirdetést ezúttal Kató Béla püspök helyettes végezte, a kulturális programról pedig két néptáncegyüttes: a helybéli Árvalányhaj, valamint a Százlábacskák néptáncegyüttes gondoskodtak. Zenéből sem volt hiány a késő délutáni, esti programokhoz a talpalávalót a kökösi Nagy Levente és barátai alakulat, valamit Harai László és fiai húzták.

A legérdekesebb programpontnak az Éltes Barna által készített emlékjel avatása bizonyult. A fából készült, várandós nőt ábrázoló alkotás, amely a templomkertben kapott helyet lényegében hazatért, hisz a szimbólum egyértelmű: az életet, a megmaradást jelképezi.

Az alkotás a helyi emberek szimpátiáját is elnyerte. Egy unokája kezét fogó néni így fogalmazott: „ez a szobor úgy tartozik ide, mint ahogy mi”. A rendezvénynek egy következtetése biztosan van: Erősd magyar közössége számban talán kicsi, de elszántan törekszik a magmaradásra.