Készül a fürdő

A sütei borvizet sokan ismerik Bodokon, Oltszemen. A havas tövében, eddig minden különlegesebb jelzés nélkül csorgott a természetes ásványvíz. Mindez azonban változó félben van.

A sütei borvizet sokan ismerik Bodokon, Oltszemen. A havas tövében, eddig minden különlegesebb jelzés nélkül csorgott a természetes ásványvíz. Mindez azonban változó félben van.

Kezdetben többen is óvatosan fogadták a gondolatot, hogy az emberemlékezet óta nehezen megközelíthető sütei borvízből medencével, lábáztatóval és kiépített forrással ellátott igazi fürdő lesz. A magyarországi tájépítészekből, illetve egyetemi hallgatókból álló csoport közel egy hete látott munkának, az eredmény pedig a borúlátókban is reményt kelt.

A projektet mikéntjét az Ars Topia alapítvány álmodta meg: ők képzelték el a helyszínre vezető új utakat, a forrást védő faépítményt, a medencét – mindezt természetbarát, és időtálló anyagokból. Az építkezéshez szükséges faanyagot a bodoki közbirtokosság szolgáltatta, a helyi vállalkozók pedig erőgépekkel segítik a munkálatokat. Mindez azonban nem lenne elég, hiszen az építkezés sebessége segítők nélkül nem haladna.

Az első napok munkája máris látványos eredményt hozott: az 55 magyarországi önkénteshez július 18-án csatlakoztak Kovászna Megye Tanácsának alkalmazottai is, akik kivételesen nem az irodákban tették magukat hasznossá, hanem követ hordtak, cöveket vágtak, ágat fontak, cipekedtek, ástak.

Tamás Sándor megyei önkormányzati elnök gyakran hangsúlyozza, hogy a Székely Fürdőépítő Program része a kalákázás. A régi fürdők is ilyen módon készültek, így kézenfekvő volt az is, hogy az anyaországi szakemberek mellé a helybéliek is odaállnak. A kalákázás olyasmi, amiért az egyetlen igazi elismerés szemmel látható: ahol reggel, még semmi sem volt, ott estére már egy kővel kirakott pad áll, ahol eddig sárban kellett csúszkálni, már tört kővel kirakott járda vezet végig, a patak kusza medrét mindkét oldalról fonott kerítés szabályozza.

Ez persze csupán néhány apróság, de ettől válik széppé az építkezés: a sok kis mozzanat után egyre inkább formát önt a fürdő, ami szombatra minden bizonnyal kész is lesz. Az újonnan vájt, majd csákánnyal kifaragott út szélét már gyeptéglák borítják. Nehéz feladat az A nullás formátumú gyeptéglákat hordani a tűző napon. A munkában Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Henning László alelnök és Albert Álmos szenátor is részt vesznek. A vezetők és beosztottak együtt ásnak, cipekednek és szünetelnek a borvízkút mellett.

A dombról nézve már jól látni, hogy hol lesz a színpad, hol épül a medence – fentről úgy tűnik, mintha egy hangyabolyt túrt volna fel valaki. Szombatra, a borvíz ünnepére, az Aquariusra ilyen tempóban minden elkészülhet – az egyetlen dolog, ami megzavarhatja ezt a munkálatot az időjárás lehet. Erről beszélget két cipekedő srác is – az egyikük hozzáteszi: „ha látják a felhők, hogy itt mennyire dolgozunk, talán továbbállnak”.