Benedek Elek Torján nyaralt - Emléktáblát avattak a karatnai református parókián

A népmesék tudósa és kutatója, az erdővidéki író, műfordító, a mindannyiunk Elek apójának tiszteletére a 2019-es évet Benedek Elek emlékévnek nyilvánították Háromszéken.Szeptember 28-án, szombaton, Torján a Karatnai Református Egyházközség parókiájának épületén elhelyezett emléktábla avatásával indult a mesemondó 160. születésnapi rendezvénysorozata.

A népmesék tudósa és kutatója, az erdővidéki író, műfordító, a mindannyiunk Elek apójának tiszteletére a 2019-es évet Benedek Elek emlékévnek nyilvánították Háromszéken.

Szeptember 28-án, szombaton, Torján a Karatnai Református Egyházközség parókiájának épületén elhelyezett emléktábla avatásával indult a mesemondó 160. születésnapi rendezvénysorozata.

Az Éltes Barna háromszéki szobrászművész munkáját dicsérő emléktábla Benedek Eleknek és anyai nagybátyjának, Benedek Ignác, uzoni református lelkésznek állít emléket, akinél az író feledhetetlen nyarakat töltött.

Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet Magyarország Kulturális Központjának sepsiszentgyörgyi vezetője az eseményen köszöntőjében elmondta, a Benedek Elek emlékév nagyon szerteágazó Egertől, Kolozsváron és Torján át egészen Kisbaconig. „Magának az évfordulónak az emlékezete Karatnán kezdődik. Nagyon örvendek, hogy nemcsak a központi helyszínek kaphattak egy-egy emlékhelyet, hanem azok is, amelyek meghatározóak voltak Benedek Elek életében. Hiszen az itt töltött nyarak számára folyamatosan inspirálóak voltak” – emelte ki.

A fiatal Benedek Eleknek valóságos kincsesbánya volt a nagyműveltségű pap könyvtára. „Ez a kis szoba az én mennyországom” – írja az itt töltött időszakról. A szülőföld mérhetetlen szeretete mellett már fiatalkorában határtalan tudásvágy hajtotta Benedek Eleket. Bebizonyította, hogy nem a helyszín határozza meg a teljesítményt, hanem a tehetség és a befektetett munka. Nem a kifogásokat kereste, hanem a lehetőségeket.

Benedek Elek a „szembejövő emberek” egyike volt, aki a bajban nem az egyéni boldogulását nézte, hanem Trianon után hazaköltözött szülőföldjére és minden erejével és tehetségével a magára maradt erdélyi magyar közösség felemelkedéséért, az anyanyelv iránti szeretet megerősítéséért tevékenykedett – fogalmazott az eseményen Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. A megyevezető szerint: „Szerencsések vagyunk, hiszen ilyen kiváló tanítómestereink vannak, mint Benedek Elek, csak hagynunk kell, hogy vezesse lépteinket, hiszen tanítása, útmutatása ma is érvényes. A nagy mesemondó, Elek apó hitt abban, hogy a következő nemzedékben el kell ültetni a szülőföld szeretetét, a népmesék évezredes tudását, az erkölcsi tartást, a munka becsületét, mert akkor tud megmaradni, fennmaradni Székelyföld, Erdélyország. Ebben kell nekünk hinni és ezt kell nekünk is továbbadni, személyes példamutatással. Olyan ősi tudás ez, amely Székelyföld erejét adja. Becsüljük meg mindannyian és tegyünk érte.”

„Nagy megtiszteltetés a torjaik számára, hogy a székelyek példás meseírójának élete, ifjú korának lélekben és tudásban töltekező időszaka a településhez köthető” – mondta Daragus Attila, Torja község polgármestere, aki köszönetet mondott az esemény szervezőinek ezért a „feltárásért.” Az emléktábla-avatáson Beke Boróka, karatnai református lelkész a bibliai Jákob vándorlás-története kapcsán kiemelte, jó rácsodálkozni arra, hogy Karatnán is történhettek rendkívüli dolgok. „A házfalon elhelyezett kő fog emlékeztetni bennünket arra, amire büszkék lehetünk, ami a sajátunk. Adja Isten, hogy olyan jövendőnk legyen, amelyben büszkék tudunk lenni, hogy közülünk is kerüljenek ki olyanok, akikre a későbbi karatnaiak büszkék lesznek.”

Az eseményen Benedek Elek: Rókáné komasága című meséjét Bedő Bíborka, helyi diáklány mondta el. Az emléktáblát Beke Boróka tiszteletes asszony és Éltes Barna szobrászművész leplezték le, majd a jelenlevők koszorúkat, virágokat helyeztek el.