Románia címere és alkotója, Keöpeczi Sebestyén József

Mai napig kevesen tudják, hogy Románia címerét erdélyi magyar címerművész az erdővidéki Köpecen alkotta meg – ennek népszerűsítésére tartottak pénteken konferenciát a megyeházán. Keöpeczi Sebestyén József, erdélyi címerművész 1919-1940 között lakott Köpecen, ez egybeesik legtermékenyebb időszakával is, legyen szó heraldikai vagy műemlékvédelmi tevékenységéről.

Mai napig kevesen tudják, hogy Románia címerét erdélyi magyar címerművész az erdővidéki Köpecen alkotta meg – ennek népszerűsítésére tartottak pénteken konferenciát a megyeházán. Keöpeczi Sebestyén József, erdélyi címerművész 1919-1940 között lakott Köpecen, ez egybeesik legtermékenyebb időszakával is, legyen szó heraldikai vagy műemlékvédelmi tevékenységéről.

A konferencia házigazdája Szekeres Attila István, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke, a Nemzetközi Címertani Akadémia levelező tagja volt, aki megnyitóbeszédében elmondta, az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések nyomán megnagyobbodott Románia a szimbólumok terén is igyekezett ezt a tényt rögzíteni, így bővítette címerét. Az új címer megalkotásához bizottságot állítottak fel, de nem sikerült megfelelő elképzelést kialakítani, sem címertani, sem művészi szempontból, így végül az erdélyi magyar címerművészt, Keöpeczi Sebestyén Józsefet kérték fel, aki néhány évvel azelőtt, 1915-ben rajzolta meg a Magyar Királyság középcímerét, tervezte meg állampecsétjét. Románia jelenlegi címere is Keöpeczi Sebestyén József 1921-es munkáján alapszik.

A konferenciát két évforduló kapcsán szervezték: ebben az évben, december 1-jén ünnepelte Románia 100. évfordulóját a gyulafehérvári határozat kinyilvánításának és november 12-én volt az erdélyi magyar címerművész, Keöpeczi Sebestyén József születésének 140. évfordulója.

„Milyen érdekes fordulata a történelemnek, hogy a száz évvel ezelőtt született Románia címerét éppen itt a mi megyénkben - pontosabban: Köpecen – készítette egy erdélyi magyar értelmiségi 1921-ben. Olyan heraldikus, aki éppen néhány éve azelőtt tervezte meg a Magyar Királyság önálló jelképeit, a magyar középcímert és állampecsétet. (...) Elnézve az egyre erősödő, buta nacionalizmust - nota bene: nem az egészséges patriotizmust, hanem az egyre erősödő, buta nacionalizmust, kétlem, hogy hasonló felkérés ma lehetséges lenne. Így, tehát feltehetjük a kérdést: haladt-e a világ, haladt-e a romániai közgondolkodás száz év alatt előre?” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.

„A mögöttünk hagyott évszázad igen keserű bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy bármilyen csábító és ígéretes szavakba is burkolták száz évvel ezelőtt a gyulafehérvári ígéreteket az sok minden volt, de sem a románok, sem a magyarok számára nem hozta el sem a szabadságot, sem a jólétet. A mai Románia nem azért van bajban, mert a román emberek vagy a magyar emberek kudarcot vallottak, hanem azért, mert a bukaresti politikusok vallottak kudarcot. Békeidőben egy ország akkor győztes, ha képes teljesíteni saját polgárainak akaratát. Tehát azt várjuk el a 100 éves Romániától, hogy teljesítse a román és magyar emberek akaratát” – fejtette ki a tanácselnök.

„Nem akartunk fölösleges hullámokat verni, éppen ezért tartjuk december 1. után a mai konferenciát és könyvbemutatót. Bár, végül is teljesen mindegy, hogy mikor beszélünk arról, hogy a százéves Románia címerét Keöpezci Sebestyén József tervezte, rajzolta, festette, mert a tény az tény marad. És a tények pedig erős érvek. A tények pedig az idei, 2018. évben különösen fontosak, amikor mi, erdélyi magyarok az 1000 éve Erdélyben, 100 éve Romániában programmal mutatjuk be, hogy az elmúlt ezer esztendő alatt hogyan járultunk hozza Erdély építéséhez és az elmúlt száz évben hogyan járultunk hozza Románia fejlődéséhez” – hangsúlyozta Tamás Sándor.

A megnyitón beszélt Alexandru Andriesei, az Identitate și Dialog Egyesület elnöke is, aki a román és magyar közösség közti párbeszéd fontosságát emelte ki, fiatalokkal közösen indított interetnikai projektet ismertetve.

Regionális identitás és jelképek

Szekeres Attila István első előadásában vázolta Románia címerének kialakulását, fejlődését, rámutatva, hogy a román királyság első címereit is erdélyi magyar művész készítette, Szathmári Pap Károly udvari festő, fényképész. Ismertette Keöpeczi Sebestyén József életútját, kitérve annak körülményeire, hogyan született meg a Magyar Királyság 1915-ös középcímere, majd Románia 1921-es címere, melyeket ő alkotott meg.

Románia 1921-es címerében található nagypajzs kék mezejében fején királyi koronát hordó arany sas, amelynek mellén négyelt középpajzs beékeléssel. Fönt, jobbra (a heraldikában a pajzstartó szemszögéből írják le az oldalakat) Havasalföld címere: kék mezőben csőrében keresztet tartó arany sas, jobbról arany nap, balról arany újhold által övezve. Fönt, balra Moldva címere: vörös mezőben fekete őstulokfej, szarvai között ötsugarú arany csillag, jobbján ötszirmú arany rózsa, balján arany félhold látható. Lent, jobbra a Bánság címere: vörös mezőben természetes hullámok fölött kétívű, kváderkövekből rakott arany híd (Traianus hídja), melyből arany oroszlán növekszik. Lent, balra Erdély címere: vörös csík által vágott telek, felső, kék mezejében a választóvonalból növekvő, aranycsőrű fekete sas, jobbról arany nap, balról ezüst félhold által övezve, lent, aranymezőben hét vörös bástya. A beékelésben Dobrudzsa címere: kék mezőben két, farkával fölfelé álló, szembenéző arany delfin. A szívpajzsban az uralkodó Hohenzollern-ház címere: ezüsttel és feketével négyelt pajzs. A nagypajzson a román királyi acélkorona nyugszik. Ez utóbbi két elemet 1992-ben kiiktatták az államcímerből, majd 2016-ban az acélkoronát beillesztették, de nem eredeti helyére, hanem csupán a sas fejére. Pedig a szuverenitás jelképeként a pajzson lett volna a helye, jegyezte meg a szakember.

A heraldikus második előadásában Erdély címerének útját mutatta be mindhárom címerkép együtt való megjelenésétől mindaddig, amíg Románia címerének részévé vált. A sas az erdélyi vármegyéket, a nap és hold a székely, a hét bástya a szász rendi nemzetet jelképezi – mondta ki határozatban az erdélyi országgyűlés 1659-ben. Időközben Erdély címere a Habsburg császárok címerének részévé vált, majd a kiegyezés után a Magyar Királyság középcímerének negyedik mezejébe került. Románia címerében szintén a negyedik mezőben foglal helyet.

Iftimi Sorin jászvásári muzeológus, a Sever Zotta Román Genealógiai és Heraldikai Intézet tudományos tanácsának tagja Moldva címerének évszázadokon át tartó állandóságáról értekezett, hangsúlyozva, hogy a címerben szereplő őstulok a régió jelképe, és minél régebbi egy szimbólum, annál értékesebb.

Basarabă Drăgan-George, a Bánsági Címer- és Zászlótudományi Egyesület temesvári elnöke tanulmányában Bánság címerének útját térképezte fel a lehetséges kezdetektől (Szörényi bánság, Temesi bánság) mindaddig, amíg Románia 1921-es címerébe Keöpeczi Sebestyén József által megalkotott változatban került be.

Ittu Constantin, a Román Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Pecséttani Bizottságának tagja, nagyszebeni nyugalmazott muzeológus és egyetemi oktató írott előadásában kifejtette, nem csak nézni, látni is kell az erdélyi heraldikát Románia címerében. Mint fogalmazott, nem kell idegenkedni Erdély címerétől, mert az a nagy egyesülés óta Románia címerének részét képezi.

Szálkai Tamás, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság tagja, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár debreceni munkatársa a királyi címerrel kortárs magyar szerzők meglátásait ismertette Románia címerének keletkezéséről, majd párhuzamot volt az erdélyi színek, a román zászló színei és Budapest korábbi zászlójának színei között.

Ez alkalomra kétnyelvű kötetet jelentett meg a Háromszék Vármegye Kiadó Szekeres Attila István tollából, Románia címere és Keöpeczi Sebestyén József – Stema României și Keöpeczi Sebestyén József címmel. A könyvben a szerző Románia címerének történetét, a címerművész életútját is ismerteti Keöpeczi Sebestyén József heraldikai munkássága mellett.