Megnyitotta első tárlatát az EMŰK

Az Erdélyi Művészeti Központ megalakulása óta alig tel el pár hét: az erdélyi magyar képzőművészeti múzeum elődjeként működő intézmény azonban ennyire csekély idő alatt is látványos eredményt mutatott fel: a régió híres képzőművészei hagyatékából nyitott tárlatot.

Az Erdélyi Művészeti Központ megalakulása óta alig tel el pár hét: az erdélyi magyar képzőművészeti múzeum elődjeként működő intézmény azonban ennyire csekély idő alatt is látványos eredményt mutatott fel: a régió híres képzőművészei hagyatékából nyitott tárlatot.

Az EMŰK-öt létrehozó Kovászna Megye Tanácsa, Sepsiszentgyörgy város önkormányzata, valamint a Székely Nemzeti Múzeum szakemberekből álló kuratóriumot bízott meg a majdani intézmény alapjainak megteremtésével. Vargha Mihály múzeumigazgató, a november 24-én, szombaton tartott megnyitón elmondta: „Az erdélyi magyar művészeti életben több mint negyed évszázada, búvópatakként bukkant fel az igény egy ilyen jellegű csúcsintézményre. Az álomhoz azonban közakaratra, politikai támaszra is szükség van: itt kap különösen nagy hangsúlyt a megyei és a városi önkormányzatok támogatása: egy erdélyi, magyar művészeti múzeum létrehozása közös kezdeményezés volt, amely máris gyümölcsöt terem. Komoly viták jelezték, hogy a szakmai munka elkezdődött, a Székely Nemzeti Múzeum első lépésként új szakosztályt hozott létre, amelynek munkája az itt látható kiállítás”.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elmondta, már több éven át zajlott a beszélgetés arról, hogy hol lehetne működtetni egy olyan intézményt, ahol a kortárs erdélyi magyar képzőművészek alkotásait össze lehet gyűjteni, ki lehet állítani.  „Egy természetes álom, egy teljesen természetes igény ennek a létrehozása. Az elmúlt 23 évben megszakítás nélkül zajlott Erdélyben a kulturális intézmények építése, megerősítése és tartalommal való feltöltése. De hiányzott a kortárs szépművészeti központ, egy olyan intézmény, amely összegyűjthetné a szétszórt, kallódó alkotásokat, hiszen ezek a művek meghatározták az erdélyi magyar, és a kárpát-medencei magyar képzőművészetet” – hangsúlyozta beszédében Kelemen Hunor. Hozzátette, a központ megalakításának helyszíneként szóba jött Kolozsvár és Marosvásárhely is, de a döntő érv Sepsiszentgyörgy mellett az volt, „hogy olyan városban hozzuk ezt létre, ahol az önkormányzatokban erősek vagyunk, e mellett pedig tudjuk, hogy a képzőművészetnek jelentős alkotói éltek és élnek itt. Ez a város magától adta a lehetőséget, hogy ajánlatot tegyünk Tamás Sándornak, a megyei tanács elnökének, Antal Árpádnak, a város polgármesterének és Vargha Mihálynak, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának arra, hogy álmodjuk közösen tovább a mi álmunkat. A kortárs képzőművészeti központnak a létrehozását illetően megszületett a szakmai döntés, megalakult a szakmai grémium, amely garanciát jelent arra, hogy egy ilyen intézet a XXI. században a legjobb tartalommal telhessen meg. Az első lépések megtörténtek, de ez csak a kezdet. Létezik már telek, léteznek már tervek, de az építkezéshez erő, szorgos kezek, szív és ész kell. Ez itt mind megvan. Megállapíthatom, hogy otthonra lelt az erdélyi magyar képzőművészet” – zárta felszólalását az RMDSZ elnöke. 

Kósa András László, a Bukaresti Magyar Kulturális Központ vezetője köszöntő beszédében hangsúlyozta az intézmény felépítésében a Magyarország hozzájárulására is számíthatnak. Kósa úgy véli, eljött annak az ideje, hogy az erdélyi műkincseket, modern remekműveket ne raktárakban tartsák, hanem foglalják el méltó helyüket a kiállítóterekben.

Kántor Lajos műkritikus, a Kolozsvár Társaság elnöke az erdélyi magyar képzőművészetről beszélve kifejtette: „gazdagabbak vagyunk, mint, ahogy az a köztudatban él, ez a képzőművészetre fokozottan igaz.” Kántor hangsúlyozta, az első EMŰK tárlat megnyitóján Baász Imre munkásságáról mindenképp beszélni kell, hiszen az ő szellemi öröksége az, ami életre hívta ezt a kezdeményezést. Véleménye szerint az első kiállítás arról tanúskodik, hogy az EMŰK „jól indul, ezt kell továbbvinni”.