Málnásfürdő

“Málnás községtől ¼-ed órányira van a kies málnási-fürdő. A tengerszint felett 584 méter magasan fekvő fürdőtelep az Olt folyó jobb partján terül el, egy minden kellemetlen levegő-éramlástól védett gyönyörű térségen. A telep csinos villákból, lakó és fürdőházakból, vendéglőből, zene és táncpavilonból áll. Az egészet ízléses és nagy gonddal fenntartott park veszi körül; nagy gondozásban részesülnek a fákkal sűrűn szegélyezett sétautak is, különösen azok, a melyek a fürdőkhöz és az erdőkbe vezetnek” – írta Hankó Vilmos a 19. század végén.

A Baróti-hegység keleti lábainál elterülő fürdőhelyen feltörő források gyógyhatását már a 18. században ismerték a környékbeliek. A Málnási-bugyogó néven ismert gyógyforrásos terület az Imreh család, majd a Semsey család birtokába került. Utóbbi család az 1840-es években fürdőházat és fürdőmedencét épített, elsősorban családi célra. A fürdőhely fejlesztése céljából 1873-ban közbirtokosság alakult.
1893-ban adták át a kétmedencés Herkules-fürdőt. 1898-ban felépült a szénsavgyár. 1897-től az itt áthaladó Sepsiszentgyörgy—Csíkszereda vasútvonal átadását követően az üdülni és gyógyulni vágyók részére a fürdőhely elérhetőbbő vált.
A Siculia Részvénytársaság 1904-ben hozzákezdett a gyógyhatású ásványvíz palackozásához. Ezt a vizet 1911-ben orvosi javaslatra a légcsőhurutos bántalmakban szenvedő Ferenc József osztrák—magyar császár is fogyasztotta.
A sokáig palackozott Mária-forrás vize sok gyomorbajos emberen segített. A telep központjában, egy tető alatt két forrás, az Ilona és a Mioara csordogál.
1971 óta a Megyei Turisztikai Hivatal működtette a fürdőt. Azóta a jobb sorsra érdemes üdülőtelep hanyatlásnak indult, nemrég a település jelképévé vált Ilona-villa is összeomlott.