Háromszék „lámpás embereit” ünnepelték

Háromszék két különböző területen elismert személyiségét ünnepelték Sepsiszentgyörgyön, a magyar kultúra napján

Háromszék két különböző területen elismert személyiségét ünnepelték Sepsiszentgyörgyön, a magyar kultúra napján. Ezen a napon született Szabó Kati, a zágoni tornászcsillag, akinek ez alkalomból magyarul és románul jelent meg életregénye Csinta Samu tollából, a kötetet az olimpiai bajnok jelenlétében teltház előtt mutatták be hétfőn a nagyközönségnek. Hagyományosan a magyar kultúra napján adják át a Háromszék Kultúrájáért díjat, amelyet idén a csernátoni Haszmann Pál Péter muzeológus, a sokak által ismert és szeretett Pali bácsi kapta. A Tamási Áron Színházban megtartott gála ugyanakkor egy programsorozat indító rendezvénye is volt, a Híres háromszékiek a centenárium évében című eseménysor célja, megmutatni, hogy mi, erdélyi magyarok Románia zászlója alatt, az elmúlt 100 évben hogyan járultunk hozzá az ország anyagi és szellemi gyarapodásához, miközben megtartottuk kultúránkat, anyanyelvünket, nemzeti identitásunkat, építettük szülőföldünket.

„Egy nemzet nem attól lesz erős, hogy statisztikailag kiváló gazdasági mutatókkal rendelkezik, hanem attól, hogy becsben tartja kultúráját. Attól, hogy elismeri kiemelkedő művészeit, sportolóit, alkotóit, gondolkodó »lámpás embereit«" – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke üdvözlő beszédében, kitérve az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában című programsorozatra, amelyet a megyei önkormányzat szervez az Erdély és Románia egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés centenáriumi évére. „Azt fogjuk felmutatni, hogy az erdélyi magyarság Románia értékteremtő közössége, és ekként szeretnénk megélni a többség tiszteletét is. Azt fogjuk felmutatni, hogy az elmúlt száz év Romániája gazdagabb lett - anyagi és szellemi értelemben egyaránt - az erdélyi magyarok áldozatos munkájának köszönhetően. Hiszen Kós Károly örökérvényű szavaival nyíltan és őszintén valljuk: »inkább vagyunk lojálisak, mint rebellisek, inkább építők, mint rombolók, inkább nyílt barátok, mint titkos ellenségek«. Ehhez a tisztelet és a gyulafehérvári ígéretek betartásán keresztül vezet az út” – emlékeztetett a tanácselnök.

Szabó Kati életei

Édesanyjának ajánlotta a tornászcsillag Az ötödik szer – Szabó Kati életei című kötetet, derült ki a könyvbemutatón, ahol Csinta Samu, a könyv szerzője kérdezte az olimpiai bajnokot. Közösen felidézték az első éveket, amikor még Zágonban „Utcakatinak” nevezték, Szabó Kati mesélt arról, hogy mennyit sírt, amikor hatévesen elkerült Onești-re, hiszen az idegen környezet mellett még egy szót sem tudott románul. Gyorsan tanult, de erőt adott az is, hogy mindig meg akarta mutatni, hogy mit tud, sohasem a második-harmadik helyért küzdött, mindig a legjobb akart lenni. A négyszeres olimpiai bajnoknak nem volt könnyű a civil életet megszokni, korábban mindig irányították őket, valaki mellettük volt, az egyetemen ezért is nehéz volt, mint mondta, „fel kellett a fejet emelni”, de úgy érzi, sikerült. Szerette az edzősködést is, legsikeresebb diákja Maria Olaru olimpiai bajnok volt, aki a hétfő esti gálára személyesen is eljött. A ma Franciaországban élő Szabó Kati nyitva hagyta a kérdést, hogy valaha visszatér-e Zágonba, egyelőre nem teheti, kisebbik fia középiskolás, de évek múlva akár még a hazatérés is megtörténhet.

Az est első meglepetése volt, amikor a 80-as tornászválogatott tagjait és a tanítványt szólította Csinta Samu a színpadra. Az egykori tornásztársak: Marilena Vlădărău-Pereteanu, Dumitrița Turner-Beck, Melitta Runh-Inge Flesicher, Joanna Voss-Martin, Rozalia Bitis, Mirela Barbălată-Hubner, Cleopatra Constantin kimondottan azért érkeztek haza Romániába, hogy ötvenedik születésnapján köszönthessék Szabó Katit. A viszontlátás öröme és izgalma pillanatok alatt betöltötte a termet, visszautalva Szabó Kati többször is hangsúlyozott véleményére, hogy mennyire fontos a jó szó, nem véletlen, hogy ő ma is mindig biztatja a hazai tornászokat. A meglepetésvendégeket Antal Árpád polgármester üdvözölte, megköszönve jelenlétüket.

Az ötödik szer – Szabó Kati életei című kötet a Kovászna Megyei Művelődési Központ fenntartásában levő Háromszék Vármegye Kiadónál jelent meg, az elkövetkezőkben tíz romániai városban, a tornászcsillag életpályájának fontos helyszínein tartanak könyvbemutatókat, közönségtalálkozókat, szerdán pedig Budapesten mutatják be a szerző és az olimpiai bajnok jelenlétében.

Hit és lélek – átadták a Háromszék Kultúrájáért díjat

Kovászna Megye Tanácsa és a Kovászna Megyei Művelődési Központ 2013-ban alapította a Háromszék Kultúrájáért díjat. Ezt az elismerést olyan háromszéki személyiségek kapják, akik több évtizeden keresztül meghatározták a térség kulturális életét, akik tevékenysége túlmutat a szakmájukon, hivatástudatukkal, kitartó munkájukkal egész közösségünket szolgálták.

A Balassi Intézet Magyar Kulturális Központjának sepsiszentgyörgyi fiókja és Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa nevében Szebeni Zsuzsa köszöntötte az ünnepelteket. Kiemelte, elismerés illeti mindazokat az értékteremtő, áldozatvállaló egyéniségeket, akik nem foglalkozást űznek, hanem hivatást követnek, legyen szó sportról, művészetről, vagy a kultúra és művelődés bármely területén tevékenykedőről.

Idén Haszmann Pál Péter kapta az elismerést, a díjat Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke adta át. A díjazott kivételes szakmai eredményeit Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi professzor méltatta. A nagy hivatástudattal megáldott néptanítói családban született Haszmann Pál már fiatalon részt vett az édesapja által megálmodott csernátoni tájmúzeum alapításában, mely éppen 45 évvel ezelőtt, 1973. február 25-én nyitotta meg kapuit az alsócsernátoni Damokos-kúriában.

 „Úgy vélem, hogy a most átadott Háromszék kultúrájáért-díj az eddig elnyert nagyon rangos Orbán Balázs-díj és Magyar Érdemrend Tisztikeresztje mellett azt is kiemeli, hogy az elmúlt hosszú, nagyon bonyolult évtizedek alatt milyen jelentős szerepet vállaltál testvéreiddel és családoddal együtt szűkebb pátriánk, Háromszék kulturális örökségének szakszerű feltárásában, megőrzésében, múzeumi reprezentációjában és továbbörökítésében” – köszönte meg Pozsony Ferenc a magyar néprajzos szakma nevében a díjazott áldozatos munkáját.

Meglepetésként érte a díj Haszmann Pált, bár voltak előjelei, hogy „kellemes összeesküvés” készül, megköszönve az elismerést, így folytatta: „engedjék meg, hogy én ezt a díjat megosszam, szétosszam családom tagjai között, a három testvér, gyerekeink, unokáink között, gondolva a drága emlékezetű édesanyámra, édesapámra, képzeletben nekik is felmutatom, mert ők mindig arra tanítottak, hogy ezt a drága örökséget meg kell őrizni, át kell örökíteni nemzedékről nemzedékre. Annyi példaképünk van, akiket meg kell mutatni a világnak, ezzel vagyunk erősek, ma már szabadságharcunkat nem karddal, hanem szellemi erővel kell megvívni nap mint nap, ha kell évtizedekig, addig, amíg sikerül. (…) A Jóisten mindannyiunkat valamivel megbízott, amikor ide teremtett, s azt a feladatot fel kell ismerni, és el kell végezni maradéktalanul”. Haszmann Pál közösségünknek összetartást kívánt, melléje hitet, mert anélkül nincs teljes emberi élet. 

A magyar kultúra napi gálát a Háromszék Táncegyüttes produkciója zárta, Ivácson László koreográfiája a Szabó Kati által, az 1983-as budapesti világbajnokságon bemutatott talajgyakorlaton használt csárdásegyveleget dolgozta fel, amely a Marica grófnő című operettből ismert Hej, cigány dallamára épült.