Erdőfüle

Erdővidék északi peremén, a Hargita déli nyúlványának előterében fekszik Erdőfüle. A Hámor falurész helyén a 19. században vashámor működött, Háromszék önvédelmi harca idején Gábor Áron itt kísérletezte ki az első ágyúit és itt öntötte az első ágyúgolyókat, melyhez a füleiek a harangjukat adták.

Erdőfüle lakóit a szomszédos településeken élők ordásoknak nevezik. Ez az elnevezés onnan ered, hogy az itt élők sok juhot tartanak és nagy mennyiségben készítenek sajtot meg ordát.

Az erdélyi útikönyvek szerzői megtekintésre ajánlják a falu központi részében álló, 17. századi eredetű Boda-udvarházat. Ez a dupla tetejű, oromfalas és árkádos épület a népi reneszánsznak empire átépítésű jellegzetes alkotása. Tulajdonjogi viták miatt az udvarházat a végleges pusztulás fenyegette, de nemrég a községi önkormányzat megvásárolta és helyreállítását tervezi. 

A falu középkori templomát, amely 14. századi Szent László-legendát ábrázoló falfestményt rejtett, 1896-ban lebontották, de Huszka József sepsiszentgyörgyi rajztanárnak köszönhetően alaprajza és falfestményeinek másolata ránk maradt. A mai templom 1897–98-ban épült.

Ez a falu a temetőjében sorakozó faragott fejfáknak és az itt élő emberek sajátos hiedelemvilágának köszönhetően került be a néprajzi szakirodalomba. A temetőben mintegy 150 kopjafa őrzi még a halottakról beszélő motívumokat. 

Füle határában található a vidék egyetlen csillagosnárcis lelőhelye, a védettséget élvező Kankóskert. 

A belterülettől néhány kilométerre északnyugatra található a középkorban elpusztult Dobó nevű település. Itt régészeti kutatások kezdődtek. Eddig a régi plébániatemplom romjait sikerült feltárni.