Alaptalanul vádaskodik Lăcătușu

Januárban tett feljelentést a Ioan Lăcătuşu nevével fémjelzett Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Fóruma nevű szervezet az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál. A szervezet azt kifogásolta, hogy Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke egy korábbi nyilatkozata során különbséget tett a megyében régóta honos románok, valamint az egykori Securitatea által betelepített román ajkú lakók közt.

Januárban tett feljelentést a Ioan Lăcătuşu nevével fémjelzett Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Fóruma nevű szervezet az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál. A szervezet azt kifogásolta, hogy Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke egy korábbi nyilatkozata során különbséget tett a megyében régóta honos románok, valamint az egykori Securitatea által betelepített román ajkú lakók közt.

A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Fóruma szervezet által kifogásolt szöveg a következő: „Megyénkben soha sem volt problémánk azokkal a románokkal, akik évszázadok óta itt élnek Székelyföldön.  Azokkal van gondunk, akiket az egykori Securitate idetelepített a megyébe, hogy megosszanak, és etnikai feszültséget szítsanak. Meg kell próbálnunk változtatni azon románok mentalitásán, akikkel együtt élünk ebben az országban és Székelyföldön, ahol nem csak magyarok, hanem székelyek is laknak. Fontos, hogy legyen nagyon világos: Románia nem csupán a románoké, hanem minden olyan lakosé, aki itt él, betartja a törvényeket és adót fizet.”

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács határozata értelmében Tamás Sándor kijelentése nem volt kirekesztő a románsággal szemben. Az üggyel kapcsolatban a megyei tanács elnöke a következőket nyilatkozta: „A kijelentés, amely Ioan Lăcătuşu-nál kiütötte a biztosítékot éppen a nemzeti szimbólumhasználat körüli cirkusz elején hangzott el. Meggyőződésem, hogy Kovászna megyében sok olyan román ember él, aki számára tiszta: ami a székelyeknek jó, azzal nem ártunk a román közösségnek sem, hiszen ugyanazokon az utakon járunk, ugyanazon üzletekben vásárolunk, ugyanazt a levegőt szívjuk. Amikor azt mondtam, hogy Kovászna megyében vannak olyan román ajkú emberek, akiket az elnyomó karhatalom telepített ide, akkor azokra a szélsőséges személyekre gondoltam, akik nap mint nap feljelentések megírásával foglalkoznak, árgus szemekkel keresik azokat a törvény által megteremtett kiskapukat, amelyektől szimbólumaink használatának betiltását remélik. Én úgy látom a dolgokat, hogy azok, akik ténylegesen tesznek a magyar, vagy éppen a román közösségért, ezáltal közvetve a megye szellemi és gazdasági fejlődéséért, hasznos emberek. Akik az energiájukat a két közösség egymás mellett élés megnehezítésére fecsérelik, akik annak idején a Securitateanak körmöltek jelentéseket, azok mindannyiunk ellenében áskálódnak. A feljelentést olvasva felmerült bennem a kérdés, hogy Ioan Lăcătuşu melyik kategóriába sorolná magát? Nem az én tisztem, hogy az ilyesmit eldöntsem, mindenesetre örvendetesnek tartom, hogy a diszkriminációellenes tanács nem adott helyet a mondvacsinált vádaknak.”