65 év után hazatért a rétyi honvédszobor

Ismét eredeti helyén áll a rétyi honvédszobor, amelyet 1944-ben a "felszabadító" katonák megcsonkítottak, majd 1977-ben a román diktátor, Ceauşescu látogatásának előkészítésekor elástak. 

Ismét eredeti helyén áll a rétyi honvédszobor, amelyet 1944-ben a „felszabadító” katonák megcsonkítottak, majd 1977-ben a román diktátor, Ceauşescu látogatásának előkészítésekor elástak.   A rétyi honvédemlékmű megmentése annak az erőnek és akaratnak a diadala, amely Sylvester Lajos kifejezésével élve, lefejezettség állapotából is képes talpra állni – fogalmazott Tamás Sándor szombaton, 2010. augusztus 21-én a Rétyi Nyírben, ahol az ötödik alkalommal megszervezett Rétyi Napok indító mozzanataként leleplezték a restaurált honvédszobrot. 1941-ben Gáll Lajos öt sepsiszentgyörgyi atlétával részt vett a honvédszobor avató ünnepségén, erre emlékezve a ma Gáll Lajos nevét viselő futókör tíz tagja ismét megtette ezt a távot és részt vett a rendezvényen.  Eljött a feltámadás napja – értékelte az ünnepi pillanatot Dálnoki Lajos Réty polgármestere köszöntőbeszédében, aki felidézve a honvédszobor hányatott múltját, kiemelte, hogy az együttgondolkodás lehetőségét is hordozza ez az esemény.  

„A szobor újraállításának példája azt mutatta meg, hogy Székelyföld igazi hangja a józan ész hangja. Nem a szélsőség, nem az agresszió, nem a pénz hatalma, nem a gyűlölet hangja, hanem a józanul gondolkodó, az okosan cselekvő székely emberek mindennapi ereje” – hangsúlyozta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, aki emlékeztette a jelenlevőket, a szobor a székely furfangnak köszönhetően menekült meg. „Ilyenek vagyunk, vérünkben van a küzdés, a harcolni akarás. Vérünkben van, hogy különbözünk, sok dologban nem értünk egyet (...), de a székelység legszebb és legfontosabb pillanataiban,  a legsúlyosabb kérdésekben, igaz néha csak az utolsó órában, de képesek vagyunk megegyezni egymással. Mi tudjuk, hogy az igazán erős egység a sokféleségből születik. Erre emlékeztessen, erre biztasson az újra felállított honvédszobor” – fogalmazott ünnepi beszédében Tamás Sándor.   

Vagy győzünk vagy meghalunk, ezt volt a 24-es gyalogezred jelszava –  adalékolta Kisgyörgy Zoltán, aki – az ezred történetét ismertetve – leszögezte: rangra emelt butaság egy kiskatona megcsonkítása, utalva ezzel a honvédszobor lefejezésére. Hiszen mint mondta, az erdélyi magyar, román és szász katonák az osztrák-magyar monarchia időszakában ugyanazt a ruházatot hordták. Majd hozzátette, ha ezt a pusztítók tudták volna, nem emeltek volna kezet a honvédszoborra.
Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója Székely Dávidnak nevezte a szobrot, hiszen legyőzte Góliátot. A múzeum volt munkatársa, Fekete Lajos is szót kapott, aki röviden elmesélte, hogy annak idején a megsemmisítés helyett inkább „fogtam a piros nyelű lapátot [a  tűzvédelem eszközét – tud. megj.], és elástam a szobrot”. A „hétköznapi hős” azt kívánta, most már maradjon örökre itt a honvédszobor az eredeti helyén.

A szoboravatás kiemelt szónokaként Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke a „Székely Dávidot” az 1848–1849-es szabadságharcosok, valamint a Székely Hadosztály összefüggésében értelmezte. Kiemelte: a hűségről van szó. A székely nép minden korban megállta a helyét, hűséges maradt szülőföldjéhez és értékeihez, erre példa a szobor története. Másfelől, amint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke rámutatott, a párhuzam adja magát: 1977-ben a kommunista diktátor elől vermelték el a szobrot, és most, amikor ismét régi dicsőségében áll, akkor kihantolják a véreskezű román vezető tetemét – jó lenne, ha Ceuşescu szellemét végleg el lehetne temetni, hangsúlyozta Tőkés.

A honvéd figurája is jelzi: mi nem agresszorok vagyunk, hanem önvédelmi harcra rendezkedtünk be, melyhez föl kell venni „a hitnek paizsát, a mellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde” (Ef. 6,16-17) – idézte az idevágó bibliai igét az egykori temesvári lelkipásztor. A hit és hűség a magyar nyelvben egy tőről fakad, mondotta az erdélyi képviselő, és ma is nagy szükségünk van „a hitnek pajzsára”, hiszen a legszomorúbb, amikor azt tapasztaljuk, hogy napjainkban egyes politikai és egyházi vezetők önként teszik le a fegyvert.
Aktuálpolitikai vonatkozásban őt magát legutóbb azzal támadták, jelezte az erdélyi magyarok európai képviselője, hogy neki mint a román delegáció tagjának a románok érdekeit kell képviselnie az Európai Parlamentben. Erre válaszként az EP-alelnök megfogalmazta: legjobb esetben is Románia érdekeit kell képviselnie, és nem „a románokét”, ami nem ugyanazt jelenti. Elsősorban az erdélyi magyarságot kell szolgálnunk, mutatott rá Tőkés László, hiszen ők és ezért választották meg európai parlamenti képviselőnek, és így, összességében kerekedik ki az, ami mindannyiunk érdeke: többek között Székelyföld autonómiája. A beszédek végén Tőkés László megáldotta a szobrot.

A felavatott honvédszobor története dióhéjban: 1944-ben, a Rétyi Nyír bejáratánál a „felszabadító” katonák sortűz alá vették, majd lefejezték és ledöntötték az alig három éves honvédemlékművet. A 24-es baka, Pál Ferenc szentivánlaborfalvi malomtulajdonos által állítatott szobor törzsét a rétyiek a Székely Nemzeti Múzeum kőtárába menekítették, majd 1977-ben elásták.  Az 1941-ben felavatott szobor 2009-ban került elő, majd egy évre rá Nagy Benjámin szobrászművész vezette restaurálás után a magyar honvéd szobra eredeti formájában „tért haza”.